Grafomán voltam, s vagyok. Ahogy az olvasás szeretete a „keresztem”, úgy az írásé még inkább. A technika fejlődése pedig végképp erre az útra terelt. Élvezem, ahogy a gondolataimat követni tudják az ujjaim, ha elakadok, vagy botlom, akkor a javítás lehetősége is könnyedén adott. Játszhatok a szavakkal, életre kelthetem a fejemben megszülető képeket.
Néhány évvel ezelőtt, 2010-ben, már érett fejjel ért egy hatás, ami arra ösztönzött, hogy ezeket a képeket továbbgondoljam, kerek történetté formáljam, megörökítsem, és ... megosszam másokkal. Készítettem egy blogot, ahol ezeket megjelentettem. Az első komolyabb írásom amolyan önéletrajzi regénynek sikerült, aztán családi kedvencünk, Morgan kutyánk életének tizenöt évét, megannyi humoros, elgondolkodtató vagy éppen könnyre fakasztó pillanatát vetettem papírra. Kedvenc városom, Velence is megihletett, és egy új FB oldalt is nyitottam, ahol ezek a csak hozzá kapcsolódó írások kaptak helyet.
Elsősorban a romantika világa ejtett rabul olvasóként és íróként egyaránt. Íróként – kicsit nagyképűen hangzik, fogalmazzunk inkább úgy, betűvetőként...
Eleinte a barátaim olvasták, később mások is felbukkantak, akik hírét vették a blognak és az oldalnak, és közösen buzdítottak, hogy találjak ki újabb és újabb meséket. Két éven át napi rendszerességgel frissítettem a fejezeteket, ma már „csak” heti 2-3 alkalommal. Nem a motiváció hiányzik, hiszen elsősorban az írás öröméért fűzöm össze a soraimat, de a világon annyi minden érdekel még, és egy nap sajnos számomra is csak huszonnégy órából áll.
Most pedig elkészült ez a blog, amikor a blogvilág után végre kiléptem a szélesebb nyilvánosság elé. Ezt a lépésemet hivatott segíteni. A Zöldzug az első fecske, de úgy sejtem, lesznek társai, a tarsolyomban ugyanis vannak jócskán már megírt, de még el nem mondott mesék.
judith szerzői oldala 
Visszajelzés: Mai levél … | judith szerzői oldala
Visszajelzés: Pados Judit, betűvető